Meditáció

2 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Szürke Sas képe
Szürke Sas
Offline
Csatlakozott: 2014-08-06 17:32
Meditáció

Bizonyára sokan olvastak-hallottak már a meditáció különböző válfajairól. Az ötvenes évek derekától a nyugati világban is nagy teret hódított ez az ősrégi gyakorlat. Bár a köztudat ma is inkább keleti diszciplínának tartja a meditációt valójában a megváltozott tudatállapot vallásos elmélyülés formájában jelen volt a korai kereszténység kialakulásánál is.

Hihetetlenül hangzik, amíg próbára nem kerül a sor, hogy milyen kevéssé tudjuk kontrollálni testünket, éber tudatunk gondolattartalmát. Nagyon sok ember egyszerűen képtelen akár csak pár perces teljes mozdulatlanságra vagy éppen arra, hogy egy pontra koncentrálja teljes figyelmét. A mai életvitel mellett talán nem is csodálható ez a belső nyugtalanság, amely azonban kerékkötője minden próbálkozásnak, hogy a mélytudattal kapcsolatba lépjünk.

Egy meglehetősen durva statisztikai szabály szerint az emberek egyharmada könnyen, egyharmada közepes nehézségekkel, az utolsó harmad pedig csak hosszú, kitartó gyakorlással éri el a teljes csendet. Az utolsó csoportnál a teljes csend, az önmagával való találkozás szorongást, nemritkán pánikszerű félelmet okoz.

Jó oka van ennek is. Dosztojevszkij szerint minden emberben három Én lakik: az első, amelyet másoknak mutat, a második, amelyet a külvilág elől gondosan titkol, és a harmadik, amely tudatos önmaga előtt is hétpecsétes titok! Érthető tehát a kezdeti húzódozás, esetleg félelem. A tudatos Én félelme ez a kontroll elvesztésétől és talán attól a valamitől is, amelyet a teljes belső csend életre hívhat. Mégis, ez a meditatív állapot (hívhatjuk önhipnózisnak is) első, elengedhetetlen lépése a mélytudattal való kapcsolatteremtésnek. Bárki, aki elindul befelé, a tudatmezők eddig felfedezetlen rétegeibe, csak a naponta rendszeresen, lehetőleg ugyanabban az időpontban gyakorolt meditáció útján érhet el céljához.

Persze minden meditáció előbb-utóbb oda vezet, ahol a megteremtett belső űr benépesül. A nehezen létrehozott csend és nyugalom végső soron nem marad légüres tér, hanem előbb vagy utóbb mindig tovább visz a belső út következő állomására a magasabb rendűvel való találkozásra, üzenetváltásra. Magasabb énünk bölcsességében pontosan tudja, mikor vagyunk készen egy-egy üzenet átvételére, és akkor habozás nélkül kapcsolatba lép velünk. Oldalakra, tán külön kötetre való beszámolót lehet tartani ezeknek a találkozásoknak a koreográfiájáról, variánsairól. Itt elég annyi, hogy élet átalakító élményt kínál a kitartással, önfegyelemmel kereső ember számára. Bizonyos idő elteltével, ahogy gazdagodnak belső élményeink, a meditáció elengedhetetlen napi szükségletté nő bennünk, egy abszolút pozitív szenvedéllyé, amely visszafordíthatatlan testi-lelki változásokat hoz. A kinyílt kapuk többé nem zárulnak vissza, a mélytudat gazdag világa egyre inkább átszűrődik mindennapi, éber életünkbe.

Veszélyekről is szólni kell mert veszély leselkedik akkor, amikor túl gyorsan, felkészületlenül, szenzációéhesen törünk előre a feltérképezetlen tájon. Negatív erők élnek és működnek körülöttünk, felismerésük, semlegesítésük szigorú felkészülést és biztos spirituális tudást kíván. Jelenlétük szükséges iskola, hiszen a fény is csak ezért létezhet, mert ellenpólusa, a sötétség is jelen van.

A meditáció megtanít a tudatszintek fantasztikusan gazdag világában való navigálásra. Olyan erőtér ez, ahol valóban levetjük korlátainkat.

Kezdetben igen jól beválik egy kisebb csoport együttes meditációja. A csoportenergia hatványozott erőkifejtésre képes, ugyanakkor az energiaátadás jelensége más előnnyel is jár: egyetlen gyakorlott meditáló elég ahhoz, hogy az egész csoportot könnyedén magával vigye egy magasabb tudatszintre. Egy ilyen csoportos gyakorlat után a felgyűlt spirituális pszicho energia szinte tapinthatóan jelen van a helyiségben. Aki részt vett már ilyesmiben, tudja, miről beszélek. Aki pedig még nem élte át, annak remélem, sikerül felkelteni az érdeklődését.

Nehéz feladatot vállal, aki a meditációs élmények konkrét leírására törekszik. A kapott képek, impressziók, szimbolikus jelek, hang- és színhatások leírása ugyanis egyszerűen nem lehetséges a lineáris nyelvhasználat eszközeivel. Dadogásba fullad csaknem minden kísérlet, és talán így is van ez jól. Ki-ki maga kell, hogy átélje ezeket a szó legteljesebb értelmében leírhatatlan élményeket. Egyet azonban biztosan állíthatok: aki egyszer meditáló emberré válik, örökre elbúcsúzik régi önmagától, igazi beavatás részese lesz.

A meditáló ember belső változásait kivetíti környezetére is. Energiatere megerősödik, vibrációi pozitívak lesznek akaratlanul, valamiféle ősi törvénynek engedelmeskedve útmutatóvá válik mások számára. A benne zajló változások külső jegyei felismerhetők: hirtelen megnő a csendre, magányra való igénye, megváltozik viszonya közvetlen családi és baráti körével, vonzani kezdi a szabad természet, könyvespolcán újfajta olvasnivaló sorakozik: lélektannal, filozófiával, teológiával, ezoterikus tudományokkal foglalkozó művek.

Amint a kezdőből haladó lesz, a gyakorlott meditáló önmagától rádöbben: minden félelem, harag, aggodalom vagy féltékenység önemésztő negatívum csupán, iszonyú energiapocsékolás, amellyel önmagunknak ártunk a legtöbbet. A nyugodt, pozitív hozzáállás kivétel nélkül mindig megtermi a körülményeket, amelyek egy kedvező végkifejlethez vezetnek. Ez a törvény akkor is igaz, amikor a történések dinamikája számunkra egészen más képet mutat. A gondolatenergia hatalmának ez az egyetemes törvénye éppúgy érvényes egyénileg, mint egész bajbajutott emberiségünk számára.

Az igazi csend első élményeivel birkózó meditáló azt is ösztönösen fel fogja ismerni: a modern kor zajimádatának legmélyebb oka ennek az elemi, éltető, rég elvesztett belső nyugalomnak a mélyből kopogtató emlékezete. Az önmagunkkal való szembesülés, és az ezzel automatikusan együtt járó felelősségvállalás félelmét altatjuk el sikeresen az érzékszerveinket szüntelenül bombázó millió ingerrel. Mégis, a meditáló ember hamarosan önként hátat fordít zajos világának, saját felsőbbrendű dimenzióival való napi találkozója átszínezi egész napját. Készül rá, esetleg beszél róla, szerzett kincseit pedig ösztönösen átülteti napi élete, munkája területére.

Az első hetek-hónapok feszített igyekezete (amely egyébként legnagyobb kerékkötője is az első próbálkozásoknak) fellazul, utazónk a gyakorlott turista biztos lépteivel járja az ismerőssé vált ösvényt, a mélytudat egyre otthonosabb, egyre többet mutató tájait.

Benső figyelme lassan kifelé is fordul, megtanul másokra figyelni, egy oldottabb, szelídebb perspektívából szemléli élete szereplőtársait. Lassan, magának is kinyomozhatatlan módon több lesz benne a türelem, kívánatosabb a megbocsátás, elkerülhetetlen a teljes nyíltság. A felismert erő biztonságának, az eddig rejtett összefüggések fokozatos megértésének gyümölcsei ezek, hiszen minden meditáló ember tudja, micsoda szabadság vár rá a megváltozott látásmód, a valóság relativitásának felismerésével. A magasabb tudatállapotban sem idő, sem tér nem köti meg, pillanatok alatt végigélhet éveket, egyszerre több realitás szintjén pillanthat meg szavakba nem foglalható összefüggéseket. Az időtől való függetlenedés beláthatatlan távlatokat nyit, s szabadság és a mégis mindenhez való kötődés kettőssége örökre szóló pályamódosítás az emberi tudat számára.

A tudatváltozás másik jellegzetes tünete az álomanyag intenzív megnövekedése, jelentőségének ösztönös felismerése, üzeneteinek tudatos feldolgozása. Az álomkutatás is nagyot haladt az utolsó évtizedekben, az álom mibenlétét, igazi jelentőségét azonban még nagyrészt homály fedi. A transzformációs terápia művelői nagyon komolyan veszik az álmokat. Az álom számukra a racionalizmus kötőfékétől megszabadult lélek szárnyalása, játékos és végzetesen komoly alkotótere a szupertudat mélyén szunnyadó erőknek. Az álom emlékeztető arra, kik voltak egykor, és kikké kell ismét válnunk.

Az ember tehát meditáló emberré lesz. Igényévé válik a csend, a magány, a napi rendszeres belső munkálkodás. Egy másik, már említett igény a szabad természethez való közeledés. A vidék csendje, tiszta levegője, lassúbb életritmusa vonzani kezdi, megátalkodott aszfaltlakók is odahagyják a várost egy-egy átkóborolt erdei napért. E mögött a vonzás mögött végtelenül jelentős ébredés van: a természet a maga csodálatosan precíz és mégis nyugalmas harmóniájával rendkívül sokat taníthat annak, aki elszánja magát a figyelésre. Ennek az odafigyelésnek sokféle módja van, de ezeket a városi embernek újra kell tanulnia.

Ez a belső felfedező út szükségképpen egyszemélyes kirándulás. Vannak mégis kísérők, és akadnak segédeszközök. Ahogy finomodik az egyéni energia, úgy rendeződnek körénk oktatók, útjelzők a következő útszakaszhoz. Régi bölcsesség, hogy amikor a tanuló felkészült a következő leckére, a tanító mindig megjelenik.

A naponta meditáló, magasabb tudatszintjeit egyre jobban megismerő és tisztelő ember a testének is megadja a kijáró megbecsülést. Az egészséges forrásokból születő, pozitív energia az ember mindennapi életét-munkáját transzformálja.

részletek: Bistey Zsuzsa: Vízöntőkori újjászületés

Képek: 
strasserkata képe
strasserkata
Offline
Csatlakozott: 2013-01-22 00:45
Meditáció a gyakorlatban

wink Jó, mi?

Videó: 
Felszavaz!
Leszavaz!

Pontok: 3

Te szavaztál: ‘fel’

Strasser Katalin Eszter
tréner, mediátor

www.emkommunikacio.hu

Új felhasználók

  • Stormy
  • Gyemantbarbi
  • Gabriella
  • Amigo
  • PZsuzsi
  • Kala
  • Katata
  • szaloki maria
  • csillagvirág
  • Monamie2

Névnap

Budapest
+31°C

Felhőkép

Facebook