Alkonyi Bárka...

Ki látta,
mikor lobbant ki
a piros örömlámpa a felhők mögött?
Most már a
minden csendesülések
nagy ezüstalakja jár
nesztelen vattacipőben
és hosszú koppantóval nappali
gyertyákat oltogat.
Suhogó, denevérszárnyú sötétség suhant
a szobák, kapualjak sarkába
és egy láthatatlan templomtáncosnő
igéző liánkarja furcsa
titokábrákat rajzol a falra.

A hó hűvössé és sejtelmes
misztikummá mélyül,
ami harsány nyilvánvaló volt.
Az este a fákat tompa kékre festette be.
Keresztutakon könnyű szélköntös
söpör zörgő levelet,
míg rá nem tapos a lomhaléptű csend.

A tárgyak, süket szilárdak, aludni térnek,
csak a nedvek, folyók és tengerek,
duzzadó természetemlők érzik a jöttét;
kígyók, az örök éberek, néma halak,
macskák és boszorkánybaglyok,
tudják, a Királynő üzent már.
Tág sárga achát, kísértetzöld,
égő szemerdők fölfelé lesnek egyre,
varázsigéket súgnak derengő krétakörbe
és várnak a jelre.
Végre!
Vágysikoly hasad fel, kacaj, átok
majd rémült meaculpa.
Csillaglidércek futnak az égre,
s a gigászi Kozmosz felszínére
rásiklik lassan
a zaklatott éji kísértet,
Isis tejútfátylába vont
tündöklő Mágus
a Hold,
az Alkonyi Bárka...

Szepes Mária

Új felhasználók

  • Stormy
  • Gyemantbarbi
  • Gabriella
  • Amigo
  • PZsuzsi
  • Kala
  • Katata
  • szaloki maria
  • csillagvirág
  • Monamie2

Névnap

Budapest
+31°C

Felhőkép

Facebook