Kegyelmi kérvény

Még nem vallottam Neked így
szemtől-szembe, nyíltan,
néven nevezve azt, amitől
legtöbben vak rémülettel riadoznak
babérkoszorúkba, tavasz hulló
virágszirmaiba, nyerítő faunkacagásba
takaróznak Előled, és futnak,
rohannak, úgy vélik egyre
messzebbre Tőled, pedig a sarkukhoz nőve
velük tartsz Te is.
Én már naponta barátkozom Veled,
fátyolosarcú, fénylő árnyékom,
szelíd Kísérőm. Te felém,
én Feléd intek álmok
fonalakból szőtt, lengő hídján.
Megszerettelek. Fészek-meleg,
pelyhes karodban elnyugszik
valamennyi gondom. Testem,
korom súlyát sem érzem,
ha este vígasztalón kioltod
személyiségem kormos mécsesét,
e sötét végtelenről dalol
nekem a Te néma hangodon.
Kár, hogy az iszony aknamezői határodon
oly vészes híredet költik.
Téged rágalmaznak hosszú agóniák,
széteső sejtek bűzös mocsarai,
a kínpad, amely fölé inkvizítor hajol,
hogy a tárggyá alázott,
szenvedő ember elismerje előtte
a sebezhető hús szörnyű bűnét.
De Te nem vagy a pokoli
útszakasz szadista vámszedője.
Neked már nincs közödd ahhoz,
ami fáj és meggyötör. Titkos
képleted a határtalan könyörület.
Azért folyamodunk Kegyelmedhez.
Ha szolgálatunk letelik,
s időnk betelt, tedd átkelésünket
könnyűvé a küszöbön.
Ne akadjunk fenn az anyag karmos szirtjén.
Irányítsd bárkánkat sima
őstengeredre, ahol a langyosan
rezdülő szellőben Isten lélegzeteként
lüktet boldog, égi üzenetünk.
Hárítsd el tőlünk a kést,
amely lassú szenvedést okoz,
a prolongált hulla-lét ifúzióit.
Segítsd, hogy gyorsan elérjük
kikötőd ölelő öblét!
Mi semmihez sem ragaszkodunk!
Odaadjuk, amit elkér a föld
és köt a világ. Legyen
eggyé különvaló magunk.
Altass el bennünket a nagy
éjszakán is, ahogy a dajka
ringatja nehéz szemhéjú gyermekét.
Merítsd álomba múlandó énünk,
hogy Benned ébredjünk igaz valónkra!

Szepes Mária

Új felhasználók

  • qizhen0926
  • Szürke Sas
  • Rónai Balázs
  • lenger zoltan
  • magdi
  • zoli
  • moldvaikissa
  • urnamu
  • viky0707
  • Noncsi

Névnap

Budapest
+31°C

Felhőkép

Facebook