Néha

Néha kínai fallal körítem a kertemet.
Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert,
mert tetőtől talpig gonosz és mégis szeretni kell!
Álmaim bozótjába bújok, mint Ádám a paradicsomban.
Egy hang tükörként kérdez a magasból:
ki vagy te?
Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet.
Aranymosónak álltam életem folyójába.
Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetből.
Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből,
egy János bogár csak bogárnyit csenhet a napfényből,
én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből.
Ez vagyok én.
A szenvedések szűrőin szűrtem a véremet:
mégis paráznaság iszapját sodorja, mint az árvíz.
Aranymosónak álltam életem folyójába:
mégis hiú vagyok, mint a többiek,
szeretem, ha szemet hunynak hibáimra,
örülök a tömjénezésnek.
Ez vagyok én.
Tetőtől talpig ember vagyok s magamat is szeretnem kell!
Könnyeim varázslatos vegyi vize végigcsorog a lelkemen,
s most látható lett egy titkos írás.
Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre.

Szepes Mária

Új felhasználók

  • qizhen0926
  • Szürke Sas
  • Rónai Balázs
  • lenger zoltan
  • magdi
  • zoli
  • moldvaikissa
  • urnamu
  • viky0707
  • Noncsi

Névnap

Budapest
+31°C

Felhőkép

Facebook